If God wanted us to fly, He would have given us tickets. (Mel Brooks)
Ezen a héten ennek megfelelően viselkedtünk, én is, D. is, 1200 km különbséggel. A jövő héten ezen változtatni kéne. (D. nevében nem nyilatkozhatom, de a magam részéről bevallom, nem istenkeresési kísérlet, hogy még mindig nincs meg a repülőjegyem.)
2006. október havi archívum
Miután megtudtam, hogy a Mars-szonda a Földön sem talált életre utaló nyomot, azt gondoltam, hogy ezek szerint ez a dolog, amiben élek, nyilván (csak?) fikció. Aztán azonnal találtam néhány megdönthetetlen bizonyítékot, hogy nem. (Vagy legalábbis nem az én fikcióm.) Mert ha az lenne, akkor például jobban zárnának az ablakaim*; egy (rendőr)ló sem sérülne meg önkontrolljukat vesztett emberek miatt; nem nyüglődnék ennyit a congiuntivo használatával; minden határidő egy nappal később lenne.
De azért ezt az élet-dolgot még megkonzultálom mrs. royallal. (Az életemben a royal-család képviseli a reáltudományokat. Meg még sok minden mást is, de az hosszú.)
Aztán be kéne szerezni Krishna Das optimista című Live on Earth… For a Limited Time Only lemezét.
* UPDATE az ablakaim immár kitűnően zárnak, ti. ezek már más ablakok. akkor ez most mégis fikció?
Kb egy órája (most 18.32 van) átgyalogoltam a Károly körúton. Én voltam az, akit a tüntetésről tudósítók békés járókelőnek szoktak nevezni. Az Asbóth utcából kis kerülővel jutottam el a Magyar utcáig*, de akkor olyan volt, mintha valaki elnézte volna a naptárt és a helyet, és most rendezett volna majálist a belváros közepén. Akkor O.V. beszélt (a lichthofon is bejött a hangja), most azt ritmizálják ki, hogy ÁVH, közben nézem a HírTVn, ahogy a Károly körúton rendőrök és tüntetők (mit is mondjak?) harcolnak. Az MTV mindkét csatornája plusz a DunaTV kitartóan légibalettet közvetít a Parlament elől. Tehát nincs más választás, HírTV. Csintalan elemez. Pontosabban nem ért. Én meg azt nem értem, mire gondol, mikor azt mondja, ha akkor este a H.TV nem közvetít, már nem csak az MTV székház égett volna porig, hanem Bp. nagy része is.
Egy órája perecárus álldogált a Gerlóczy és a Károly krt sarkán (megjegyzem, nyugtatömböt nem láttam nála), decens idős hölgyek korzóztak egymásba karolva. A Gerlóczy kávéház teraszán külföldiek sütiznek. E. ötlete az volt, hogy üljünk be. Az én ötletem meg az volt, hogy ne.
Ahogy elnézem, az a rész már műveleti terület. Pedig mostanában hoznák ki a kakaómat – legutóbb csigalassúsággal hozták a rendelést, amiben csak az volt a jó, hogy mire megjött, elfelejtettük, mit kértünk, úgyhogy meglepi volt, mi érkezik.
*A Madách tér viszonylag hamar kiesett (egy szempillantás), a Rumbach Sebestyén utcáról még lehetett volna a Kazinczy felé menni, de eszembe jutott, hogy tán a Bródy S. utcát (Rádió!) hanyagolni kéne, így vissza a Kiskörút felé, Gerlóczy, Városház, Kossuth L, Szép, Reáltanoda, Magyar.
Aesthetics is for artists what ornithology is for birds.
(Barnett Newman)
Ma reggel a rádióban egy órán keresztül beszélt D.Kata (akit visszakaptunk Hollywoodtól) és Cs.Sándor a legújabb filmjéről. A következők derültek ki: a vízilabdás olimpiai és világbajnokok erősek, D.Kata nem venne részt egy forradalomban, ha lenne mit vesztenie (pl. családja), Cs.Sándor szerint a Filmszemlén gyakori, hogy valaki rossznak (azt hiszem, ő a szar szót használta) nyilvánít egy filmet, úgy, hogy nem is látta. Ez utóbbihoz képest 10 perc múlva közlik, hogy ők ketten még nem nézték meg a filmet. De szerintük jó. Ezek szerint (A) lehet minősíteni egy filmet, ha valaki nem látta, de csak jónak (B) csak a Filmszemlén nem lehet látatlanban ítélkezni (C) a résztvevők kivételek (D) mindegy, hiszen a szerződés kötelezi őket a film népszerűsítésére. Olvasás folytatása ‘agyelszívás’
Sokáig csak az elvonási tüneteket éreztem, de nem tudtam, mi is hiányzik az életemből mostanában. Aztán rájöttem. A supplí. Nem tudtam kivárni azt a néhány hetet, ami még hátravan Rómáig, és egy fél éjszakás netes kutakodás után és persze Lénárd Sándor segítségével összeállítottam az ultimate supplí receptjét. Aztán meg is csináltam. Ahogy royaljerry mondaná, ez egy csodálatos barátság kezdete – köztem és a funghi porcini között.
Ma hajnalban, A Karib-tenger kalózai Davy Jonesa kapcsán leírtam azt a szókapcsolatot, hogy csápos tekintet. Ráadásul röhögtem rajta. Ez a vég kezdete.
A patkányok – az elképesztően bárgyú, dokumentumfilmnek látszó tárgy, a Super Size Me rendező-főszereplőjével ellentétben – valószínűleg ódákat zengenének a junk foodról. A dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis ennek segítségével fogják átvenni az uralmat a világ felett. A Corriere della Sera cikke szerint egy-egy Rattus norvegicus 55 centis is lehet, állítólag azért, mert rákaptak a fastfood láncok proteingazdag kajáira. Egyelőre nem állnak be a sorba (nem szembesülnek tehát az “adhatom-e nagyobb burival és üdítővel?”, valamint az “itt fogyasszátok el?” kérdésekkel), a hátsó ajtókhoz kitett maradékokkal is beérik. Még.
Amilyen pocsék kajában az ízlésük, olyan jó, ha városokról van szó. A hírek szerint Londonban volt egy nagyobb patkánydemográfiai robbanás mostanában, de (idézem) in Italia gli allarmi sono diventati ormai frequenti. In agosto suonava alla Biblioteca Nazionale di Firenze e nelle stesse settimane l’Ama di Roma interveniva nella zona di piazza Cavour. Ma anche a Genova, Milano e Venezia la situazione è preoccupante. In Laguna si dice che ci siano tanti ratti quanti sono i colombi.
Hamarosan nyilván több lesz már a patkány Velencében, mint a galamb, vagyis a jövőben a Piazza San Marco turistái őket fogják etetni. Gondolom, addigra a McDonald’s is mozgóárusokat küld a térre, előre falatnyira aprított, zacskóban árult cheeseburgerekkel. Kíváncsi vagyok, a patkányok hajlandóak lennének-e megenni a Caffé Florian maradékait is. A Pixarnál megint tudnak valamit: a következő filmjük címszereplője Ratatouille, az ínyenc patkány, aki csak a legjobb éttermekben hajlandó enni. Vagyis teljesen anakronisztikus figura.
A padlizsánmánia legújabb hulláma vele kezdődött, még augusztus végén.
A nagy találkozás a Mammut (miért írják két emmel?) zöldségesénél történt.
Alapvetően Laci vásárolt be, én csak bámészkodtam. Majd megjegyeztem, hogy ennek a padlizsánnak arca van. Erre L. ragaszkodott hozzá, hogy megvegyem. Majd sorbanállás közben annyit nyomogatta az orrát (nem a sajátját, a padlizsánét), hogy röfitöfi lett, pedig eredetileg egész hetyke volt.
feketelista után – mi is? fehérlista? na neee… – szóval az aktuális kedvencek. gasztro: padlizsán, audio: jovanotti: buon sangue
Nem értem, royaljerry miért csodálkozik, hogy Kordagyuri is fent van a torrenten. Egyenlőséget Gyurinak és Klárikának! És csak annyit: ha a Magma és Kordáék közül kéne választani, hát én gondolkodás nélkül az utóbbiakat választanám. Mindjárt elkezdek mozgalmat szervezni, a jelszavunk mammamma lesz,
addig is egy néhány nappal korábbi csetből idéznék:
royaljerry: bazz…. tiloson beatles szamokat adnak reggaefeldolgozasban… valaki nagyon be van szivva, vagy mar el is aludt a studioban, es a cdjatszo eletre kelt…
lulu: ha van kétféle zene, amit nem bírok, az a beatles és a reggae….
r: na tess…. cekla paroltkaposztaval?
l: ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
l: plusz sóska… de az mi a zenében?
r: fasy adam
l: mondom zenében…
Azóta rájöttem, mi a zene sóskája. A country.
Ez tehát a gasztronómiai és zenei feketelistám.
Ma este (9-én), a Menzában gyerek-felnőtt dolgokról beszélgettünk. (A helyszín nem tartozik szorosan ahhoz, amit elmondanék, dehát ha már nem úgy kezdtem, hogy kedves naplóm, viszont az események rögzítésére törekszem, legalább azt írjam le, ami biztos. Plusz kipróbálom, hogy tudok-e linkelni.) Eszembe jutott egy két héttel ezelőtti szituáció. Keresztlányomat (22 hónapos, továbbiakban: Liz), apját és nagymamáját szállítottam egy családi összejövetelre (az ő családjukéra, persze). Anyja igazoltan távol, történetesen előző nap szülte meg a kistesót. Autóból kiszáll, kis tötyörészés, kerítéshez odarohan a háziak kutyája ugatva. Liz vakmerő gyerkőc, plusz ismeri is a kutyát, de most valamiért megijedt. Olvasás folytatása ‘94cm’
Az egyik tévéadón a Trükkös halál megy, a másikon egy magyar film, benne két, ma már halott színész, nézem, ahogy Bertók és Bubik kosarazik, de nem a pályán ugrálva, átizzadt pólóban látom őket, hanem az egyiket a Dunában elmerülni, a másikat az autója roncsai közt. Gyáván átkapcsolok a Trükkös halálra.
