A patkányok – az elképesztően bárgyú, dokumentumfilmnek látszó tárgy, a Super Size Me rendező-főszereplőjével ellentétben – valószínűleg ódákat zengenének a junk foodról. A dolgok jelenlegi állása szerint ugyanis ennek segítségével fogják átvenni az uralmat a világ felett. A Corriere della Sera cikke szerint egy-egy Rattus norvegicus 55 centis is lehet, állítólag azért, mert rákaptak a fastfood láncok proteingazdag kajáira. Egyelőre nem állnak be a sorba (nem szembesülnek tehát az “adhatom-e nagyobb burival és üdítővel?”, valamint az “itt fogyasszátok el?” kérdésekkel), a hátsó ajtókhoz kitett maradékokkal is beérik. Még.
Amilyen pocsék kajában az ízlésük, olyan jó, ha városokról van szó. A hírek szerint Londonban volt egy nagyobb patkánydemográfiai robbanás mostanában, de (idézem) in Italia gli allarmi sono diventati ormai frequenti. In agosto suonava alla Biblioteca Nazionale di Firenze e nelle stesse settimane l’Ama di Roma interveniva nella zona di piazza Cavour. Ma anche a Genova, Milano e Venezia la situazione è preoccupante. In Laguna si dice che ci siano tanti ratti quanti sono i colombi.
Hamarosan nyilván több lesz már a patkány Velencében, mint a galamb, vagyis a jövőben a Piazza San Marco turistái őket fogják etetni. Gondolom, addigra a McDonald’s is mozgóárusokat küld a térre, előre falatnyira aprított, zacskóban árult cheeseburgerekkel. Kíváncsi vagyok, a patkányok hajlandóak lennének-e megenni a Caffé Florian maradékait is. A Pixarnál megint tudnak valamit: a következő filmjük címszereplője Ratatouille, az ínyenc patkány, aki csak a legjobb éttermekben hajlandó enni. Vagyis teljesen anakronisztikus figura.
Emelem kalapom. Le az irodalommal, a naplóírásé a jövő. Én is mindig vágytam rá, hogy írjak naplót. Csak aztán sosem volt hozzá türmem. De rendszeres olvasód leszek.
És mi lett a padlizsán sorsa?
A padlizsán sorsa az lett, ami a kezeim közé kerülő padlizsánoké általában: meg lett evve. Ez éppen vineta formájában. De őt, a többiekkel ellentétben, örökre megőrzöm emlékeimben.