VP kislánya éppen a jelmezét próbálta az ovis farsangra, amikor az apját hívtam hangalámondásra. A csaj lelkesen ordította a telefonba, hogy Hamupipőke lesz. Két nappal később, a stúdióban meséli VP, hogy minden lány valami királylányos-bálkirálynős-habos ruhában volt, kivéve egyet, aki katicának öltözött. Amikor viszont a katica meglátta a sok abroncsos szoknyát, eltűnt az anyjával együtt, majd visszajött egy királylány-ruhában, ami biztos, ami biztos alapon ott figyelt a kocsiban. Szerintem ez egy szomorú történet.
2007. február havi archívum
Ezt a napot úgy csináltam végig, mint akit hajt a csigavére.
T. barátnőm sorolja a lehetőségeket. Hallgatom a telefonban az okos, fegyelmezett, szétcigizett hangját, megpróbálom elképzelni, milyen lehet 40 kilóról visszahízva 48-ra, eszembe jut, hogy amikor tavaly májusban nála voltam, 40 krumplislángost sütöttünk, de közben figyelek rá, bár tudom előre, mik azok a bizonyos lehetőségek. Már korábban is végigvettük. Néhány éve még én soroltam neki, mik történhetnek P-vel. Újra és újra, egyre rövidebb listákat, míg végül már nem volt alternatíva.
A beszélgetés T-vel néhány hete volt. Férfias megoldást választottam: aznap este viszkit vacsoráztam.
Tesóm a gyűrűmre: És akkor ez most már folyton rajtad lesz?
Amikor megláttuk a Filmszemle versenyfilmjeinek listáját, gyorsan ki is osztottuk a díjakat. Hetekkel a fesztivál előtt. Látatlanban. Mert biztosra vettük, hogy úgyis lehet tudni – nem azt, hogy ki-mi a legjobb, hanem hogy ki kapja a díjakat. Aztán jött egy film, ami szerintem átírja a papírformát. Megrázó történet, és az erejéből nem vesz le – mert nem tud levenni – az sem, hogy láttunk már hasonlóan megrázó történeteket dokumentumfilmekben is, játékfilmekben is. És az már az alkotók tehetsége, hogy nem akarnak hozzátenni ötleteket*, bíznak a történetben, amit, és a gyerekekben, akiket találtak. Jól teszik. A főszereplő kislány, Varga Mária olyan kaliberű, mint Czinkóczi Zsuzsa volt egykor. Most volt először moziban: a bemutatón (amin L-nek köszönhetően én is ott lehettem). Ennek a filmnek egyszerűen jár egy komolyabb díj, mondjuk amelyik úgy kezdődik, hogy fő.
* Ahogy Nádasdy Kálmán mondta: Ha van egy ötlete, dobja el.
Nagyon nem szeretett volna pánikba esni. Hogy ez ne következhessen be, igyekezett mindent a lehető legsötétebb színben látni.
(Paul Auster: New York trilógia)
