Tádé

 

Két napja szerződött át ahhoz a társulathoz, ahol rögtön az örökös tagságot adják.
Sok éve, a Karamazovokban Dimitrijt játszotta. Előkerestem a példányt, több a betoldott lap, mint az eredetileg befűzött, javítgatások, pontosítások, teljes átírások. Bizonytalan szöveget, a keresést nem lehet tiszta erőből próbálni. Amikor meglett a végleges, mi visszaültünk a helyünkre (kb. hárman az 1200 fős nézőtéren), a színészek beálltak. Az ítélet (20 év Szibéria) után a fogházban. A jelenet végére Dimitrij rájön, nincs menekülés, nincs szökés, csak az idealista Aljosa terveiben. Azt, hogy “húsz év”, úgy mondta ki, hogy a végtelent éreztük helyette. Az utolsó szó – “Isten!” – úgy szakadt ki belőle, hogy belelobogott Szikora haja (akkor még volt neki). És ez az erőn, nem a hangerőn múlott. Olyan elemi férfierő volt benne, ami alig valakiben. Ebben az erőben bíztunk napokig, nem pedig valami kívülről jövőben.
Amikor tavaly nyáron Bertók meghalt, fájt, de értettem a sorsát. Nem tudtam volna elképzelni öregen. De Kaszást igen. Soha nem fog kiderülni, olyan lett-e volna, amilyennek elképzeltem.

rádió

kislányhang: – A nővéremnek szeretnék egy számot küldeni, mert nagy haragban vagyunk.
műsorvezető: – Min vesztetek össze?
k: – Hogy ki fényképezze le apukánkat.
m: – És végül ki fényképezte le?
k: – Anyukánk.

Harold & Depeche Mode

Az 50. Harold és Maude előadást kihagytam tegnap, amit némileg ellensúlyoz, hogy Depeche Mode-ot hallgattam. A H & M főszerepét eredetileg Bertók játszotta, a port.hu szerint még mindig ezt teszi, annak ellenére, hogy tavaly június 10-én meghalt, amit egyébként szintén feltüntetnek ugyanazon a lapon.

multikulti

Úgy tűnik, a csütörtök a multikulti napom. Néhány hete egy csütörtökön német nyelvű szerződést olvastam (mintául egy megkötendő magyarhoz), angolból fordítottam, olaszórám volt, japán étteremben vacsoráztunk, ahol már éreztem, hogy kitörni készül belőlem valami spanyolnátha-szerű kórság. Most csütörtökön volt német (antikvár könyvkatalógusok), angol (megúszhatatlan), olasz (óra), aztán találkoztam bécsi barátnőmmel (továbbiakban: BB), aki negotiation-tréningen volt itt. (Aminek nagy hasznát vette másnap, amikor Liz keresztlányommal kellett megbeszélnie, hogy tologathatja-e az öccsét.) BB már önmagában is elég multikulti, beszél 5 nyelven (szerintem többet is, csak szerénykedik), de vele együtt találkoztam a tréning többi résztvevőjével, akik közül a lengyel Travolta Slawomir és a finn NightFever Arto költőversenyt rendezett Ady szobra előtt, éjszakai szivárvány témakörben, a múzsa szerepében skót tömény, a skandináv vonalat a vissza-visszatérő “Dancing Queen” (Abba – de aki ezt nem tudja, az nem a barátom) refrén erősítette. Egyébként nyomokban a spanyolnátha-szerű izét is érzem még.
És mindezt csak azért írtam le, mert Nyuszja nagyon reklamált valami bejegyzés-félét. Dehát az ember vagy él, vagy ír. Na jó, én. Biztos van, aki egyszerre is tudja a kettőt.

lou 65

 

És két napos.

az oregánóm és én

Olyanok vagyunk, mint Vacskamati és az ő virágja. Sejtem én, milyen érzés lehet nálam oregánónak lenni, voltam már én is Vacskamati virágja. Soha többé. Most mindenesetre vettem neki egy bazsalikomot és egy kakukkfüvet.