Azt még nem is mondtam, hogy a Barcelonába induló gép felszállása előtt kb 10 órával, vagyis előző este elvesztettem a kocsikulcsot. A kulcstartójára az volt írva: “remove before flight”. De ezt akkor nem éreztem viccesnek.
2007. május havi archívum
Ronaldinho vezetésével összeomlott a teljes Barca-csapat, most, hogy nem vagyok a városukban. De nem is ez a legérdekesebb hír ma, hanem hogy mondja a híradó, az államkincstár átadta azok listáját az apehnek, akik szerintük(!) jogosulatlanul gázártámogatást igényeltek. A “szerintük” azért érdemelt felkiáltójelet, mert egyelőre úgy tűnik, médiumokat alkalmaznak, ugyanis egyáltalán sehogy nem írják körül, mi alapján találtak valakit gyanúsnak. Szikora János (nem az, hanem az apehes) azt mondja, a listán “menő fogorvos és ismert művész” is van. Az a Szikora nyilván tisztában lenne vele, hogy az ismert művészek némelyike milyen arcpirítóan alacsony pénzekért húzza az igát. Egyébként az is érdekelne, hogy az apehvezér honnan tudja, hogy melyik fogorvos menő. Lehet, hogy csak egyről tudja, a sajátjáról; hát ha ő is kért, akkor bebukta. Tudom, tudom, hogy össznépi társasjáték az adócsalás, és biztos, hogy olyan is kért gázpénzt, aki nem szorul rá, de kéne tán némi bizonyíték. Vagy vegyék fel Nyuszját médiumnak! És akkor kávészünetben elmeséli bármelyik apehesnek és államkincstárosnak, hogy élnek az ismert művészek.
UPDATE: Megoldódott a dolog, a másik magyar össznépi társasjáték, a feljelentés a megoldás, semmi transzcendencia.
Az utolsó barcelonai reggel a 10 nap alatt némileg megszaporodott holmit sikerült ugyanakkora csomaggá formálni, mint amivel érkeztünk. Tudok pakolni, na. Csomag lead a szállodaportán, a reptérre csak délután kell indulni, tehát irány a Rambla (15 méter a szállodakaputól), aztán a Passeig de Grácia. És akkor elkezdtek szaporodni a dolgok. Farmer. Könyv (nehéz). Magazin (vastag). Még egy könyv. Hagymalekvár. Almás-citromos lekvár. Aztán sajnos kiderült, hogy a Zarának van lakberendezési részlege. Tehát lett két garnitúra üveg szalvétagyűrű (egy is felesleges lett volna, mert egyáltalán nincs szövetszalvétánk), porcelán fiókfülek fém szerelvénnyel (jelenleg minden fiúknak van húzója, tehát ez is fölösleges, de ha egyszer olyan szép…), aztán végül lett egy majd’ 1 méter átmérőjű tálca. Az is szép volt, mit csináljak. Na ezekből lett a – légitársaságok szép szavával – kézipoggyász. Hát ennyit a csomagolástechnikáról, és a könnyű csomagról, amivel ugye P. instrukciói szerint utazni kell (tudom, ő alapvetően nem szó szerint értette, de egyébként úgy is). Amikor a tálcát levettem a polcról, hallottam is magamban összetéveszthetetlen démoni kacagását odaátról.
