Lulu: Nős?
Nyuszja: Nem, fizikus.
2007. augusztus havi archívum
Még az előzőhöz: a művészettörténetileg túlképzelt túlképzett royal azt mondja (írja: chat), hogy “namost az a baj, hogy a pisai ferde toronynál (továbbiakban pft) a legkevésbé a torony a látványosság – sokkal inkább a kerengő, vagy a templom …csak azt a sok lúzer amcsi mind leszarja, mer’ Jé, bazz Joe, ez télleg ferde, asztaaaaaaaaaaaaa…” Ezt én is tudom – nem azt, hogy mit mondanak az amerikaiak, hanem hogy mi az igazi látványosság -, sőt azt is tudom, hogy tudja, hogy tudom. Ez a baj a szimbólumokkal. Csak akkor működnek, ha a konkrétumok egy részétől eltekintünk. Plusz sajnos az is eszembe jutott, hogy a Galleria Borghesében maximum 2 órát lehet nézelődni. Ha az életre nem húzható rá a szimbólum, akkor a szimbólumot vagy az életet kell jobban/közelebbről/alaposabban megvizsgálni?
Életről jut eszembe: tegnap háromszor is olyan érzésem volt, mintha Maude Vári Éva csodahangján a fülembe harsogná, hogy életéletélet. 1. kávéház, ahol gyümölcsösládákon és bolhapiaci bútorokon, az utcán ülve lehet proseccót és quiche-t reggelizni (Prenzlauer Berg, délben) 2. a New York-i Met 19. sz-i francia gyűjteményének kiállítása itt, benne Monet napraforgói 3. Monsieur Vuong étterme, mangós csirke forró limette-gyömbér itallal.
A Telegraph közli a vicces listát a világ legkiábrándítóbb helyeiről. Ezek szerepelnek minden útikönyv címlapján, persze, közhellyé vált köz-helyek. 10. helyen a pisai ferde torony, amiről eszembe jut M., aki nem hogy olasz, hanem még firenzei is! Tavaly nyáron olaszórán (M. tanítja, mi tanuljuk) azt mondta valaki, hogy megy Toszkánába. M. vigyorog, kérdezi, hova. Kiderül, hogy a fiatalember több napot szándékozik eltölteni Pisában. M. nagyjából kikéri magának, közli, hogy abban a városban legfeljebb másfél óra van, de az már közlekedéssel együtt, ha annyira elvetemült vagy, hogy odamész, akkor nyilván azt a nyomorult tornyot akarod látni, ami a pisaiak szerencsétlenségének ékes bizonyítéka, tehát: odamész, megnézed, ferde? ferde!, eljössz. Tanulság is van ám, az már nem tavaly nyári, nem pisai – nagyjából annyi lenne, hogy semmire nem kell több időt szánni, mint amennyi benne van. Közhely ez is, naná, de hát azokról van szó. Megnéztem közelről a saját pisai ferde tornyomat, úgyhogy akkor visszatérnék a… hm. Legyen mondjuk a Galleria Borghese. Na oda. Csókoltatom M-et.
