A Telegraph közli a vicces listát a világ legkiábrándítóbb helyeiről. Ezek szerepelnek minden útikönyv címlapján, persze, közhellyé vált köz-helyek. 10. helyen a pisai ferde torony, amiről eszembe jut M., aki nem hogy olasz, hanem még firenzei is! Tavaly nyáron olaszórán (M. tanítja, mi tanuljuk) azt mondta valaki, hogy megy Toszkánába. M. vigyorog, kérdezi, hova. Kiderül, hogy a fiatalember több napot szándékozik eltölteni Pisában. M. nagyjából kikéri magának, közli, hogy abban a városban legfeljebb másfél óra van, de az már közlekedéssel együtt, ha annyira elvetemült vagy, hogy odamész, akkor nyilván azt a nyomorult tornyot akarod látni, ami a pisaiak szerencsétlenségének ékes bizonyítéka, tehát: odamész, megnézed, ferde? ferde!, eljössz. Tanulság is van ám, az már nem tavaly nyári, nem pisai – nagyjából annyi lenne, hogy semmire nem kell több időt szánni, mint amennyi benne van. Közhely ez is, naná, de hát azokról van szó. Megnéztem közelről a saját pisai ferde tornyomat, úgyhogy akkor visszatérnék a… hm. Legyen mondjuk a Galleria Borghese. Na oda. Csókoltatom M-et.
1 Response to “toronyugrás”