Aki kitalálja, hogy milyen cucc kell ahhoz a triphez, hogy hajnali fél ötkor Dieter Bohlen képeket keressünk a neten, az kap belőle. Nem a képekből.
2007. Szeptember havi archívum
Royal nem értette a taksa című bejegyzésemet, itt alant. Ez azért bréking, mert ő konkrétan az agyam másik fele. Tehát ha ő nem érti, akkor nekem sem kéne értenem. Pedig.
No de akkor talán mégis valami egyszerűbbel kéne próbálkozni. Ugyanaz rövidebben, a 24 6. évadból kölcsönzött találó-talált mondattal: Never negotiate with a sociopath!
Nevetget a pisai ferde torony-hasonlaton, kétli, hogy csodálkoznék magamon. Bölcsésztempó, mondja, dramaturgtempó, forgattad a kezedben, piszkáltad, zörögtetted tovább, mert nem hittél a szemednek, azt hitted, van még benne, nem pedig bruttó másfél órát ér, bruttó, vagyis közlekedéssel együtt.
És ez az a pont, ahol a mesélő elmondja, hogy a beszélő nagy életismeretről tesz hamarosan tanúbizonyságot. Úgy folytatja ugyanis némi gasztronómiai fontolgatás, kitérő után ismét a pisai kapcsán, hogy ami viszont nem derül ki a tornyoknál, legyenek ferdék, egyenesek, hogy mennyire taksálják magukat, mert emberből akad olyan, aki csupán 160 karakterre taksálja magát, sms-nyi mondanivalója akad, de nem azért ám, mert nem híve a kétirányú kommunikációnak, hanem mert őszinte pillanataiban nem tartja rá magát méltónak? alkalmasnak?, válassz, és hát mi mit tehetnénk, mint hiszünk neki, és besoroljuk a csupán szafaribuszból, fékezés nélkül!, megtekintendő természeti jelenségek közé.
A mesélő most kacaghatna, de nem teszi, mert azon tűnődik, vajon tudja-e a beszélő, hogy mennyire nagyon bele…
