Nyuszja az anyósülésen: – Az a pasi ott a sarkon helyes volt.
Lulu: – Visszatolassak?
(a saroktól kb 10 méterre vagyunk ekkor)
Nyuszja: – Á, mostmár mindegy.
Lulu: – Ma is véget ért egy nagy szerelem.
Az utolsó mondat eredetije abban a darabban (letölthető itt a szerzőnek köszönhetően) hangzik el, amelyet annak ellenére tudok kívülről, hogy soha nem dolgoztam vele. Nyuszja hasonlóképp. Ezért aztán egyedül ő érti, hogy miért kaptam röhögőgörcsöt, amikor 24-nézés közben beugrott az a régi richtofit-reklám, amely úgy kezdődött, hogy vannak napok, mikor minden nehezebb… Ez persze nem hátráltatta Jack Bauert a rendcsinálásban.
2007. október havi archívum
Szakbarbárnak tekinthető-e két nő, ha egy boltban, táskamustra közben megállapítják: “ebbe még egy kis beta sem fér bele”? (a hét alkérdése: az idézet kijelentő módban hangzott el, az alapmondat kérdés, de csak egy írásjel lehet a mondat végén, akkor most mi legyen?)
Tegnap G. tanár úr órájának végén meg kellett szavazni, hogy Willy Loman bűnös-e (a vád legyen mondjuk a saját, a felesége és a fiai életének elrontása). 13:7 arányban bűnösnek lett nyilvánítva, G. nem nyilatkozott, bár szekíroztuk, ezért aztán mégis: csak annyit hajlandó mondani, hogy ő öreg. Ezek szerint én fiatal vagyok, kegyetlenül.
